Írtam róluk cikket, írtam róluk blogot is, sőt a kapcsolat a Kalamáris és a Linbrunn Pincészet között remekül alakul /aminek szerencsére a borszerető vásárlók isszák meg a levét/, így csak idő kérdése volt, hogy egyszer meghívjuk Őket egy bemutatkozó borestre hozzánk. Múlt pénteken végül nagy érdeklődés mellett tartottuk meg a Linbrunn-kóstolónkat, volt minden, gyöngyöző, érett fehér, fiatal fehér, rozék, vörösek, még lánykérés is. Aznap esti házigazdánk Kertész Katinka volt, akinek ezúton is köszönjük a színvonalas és rendkívül kötetlen előadást a borokról, pincéről valamint kitartó szeretetét a konyhánk irányába. Akkor kezdjük!

Mit kell tudni a kékfrankosról?  Például azt, hogy kis hazánkban eme kékszőlőt termesztik a legnagyobb területen. Például azt, hogy Tokajon, Somlón és Badacsonyon kívül az összes borvidéken megtalálható. Valamint azt is, hogy savhangsúlyos, közepes tannintartalommal bíró, rendkívül ropogós, gyümölcsös, jó ivású bort lehet belőle készíteni. Még azt is, hogy Szekszárdon és Villányban igen jó kékfrankosokat találhatunk. És legfőképpen azt, hogy a kékfrankos volt Fűzy Ákos kedvenc bora. A pécsi mesteredző már több, mint egy éve csak lélekben van velünk, emlékét viszont kötelességünk ápolni, ha mással nem is, hogy kékfrankossal teli poharunkat emeljük a tiszteletére.

Gondoltuk nem ugrunk bele egyből a vörösborokba és egy fehér, észak-balatoni sorral kezdünk. Egy jó sorral. De ezután azért jobban meggondoljuk majd, az biztos. Egész decemberig, amikor majd Tokaj lesz a terítéken, hanyagolni fogjuk a fehéreket. Bosszúból. Na jó ez azért nem teljesen igaz. Szóval vissza Badacsonyhoz. Az utóbbi időben kevesebbet hallottunk leghíresebb tanúhegyünkről, bár az mindenképpen figyelmeztető jel volt, hogy a legfrissebb Borkiválósági Könyvben az egyik 5 csillagos fehérbor egy relatíve ismeretlen pincétől, a badacsonyi borvidékről származó Csendes-dűlő Szőlőbirtokról került ki. Van még rejtett potenciál arrafelé. Mindenesetre most a jelenlegi potenciált próbáltuk kutatni, szép borokat, sőt kiemelkedő borokat (is) találtunk. Lássuk hát a medvét!

Vártuk már. Mi is és Ti is. Mélyen legbelül talán már mindenkinek elege volt a fesztiválozgatásból, az idő inkább már a fedettebb, melegebb helységek felé terelt minket, s ezt azért éreztük is rendesen a bőrünkön. Volt ugyebár májusban is egy hasonló „mustra” , akkor inkább összegyűjtöttük a legjobb borokat, most inkább az újdonságokra, új évjáratokra fektettük a hangsúlyt. 20 bort szedtünk össze, később Szabó Zoli ezt kiegészítette 2-vel, így már mondhattuk, hogy ez az igazi 22-es csapdája.

Jó társaság, jó borok