Négy hetes böjt után, folytatódott a Szabó Zoli-féle tematikus borestek sora a Kalamárisban, ahol vörösborok után – és a jobb időjáráshoz alkalmazkodva – áttértünk a fehérekre, nem is egy tucat fajtára, hanem a mi kis cirfandlinkra. A vártnál valamivel kevesebben érezték úgy, hogy megkóstolnák ezt a – szerénység nélküli állíthatom – világkülönlegességet, tudniillik a Mecsekalján kívül, egyedül Bécstől délre, Gumpoldskirchen-ben illetve egy kicsi szegletben, Szlovéniában Horvátországban termesztik még a cirfandlit.

Ez a szőlőfajta – amely az álmoskönyvek szerint piros veltelini és piros tramini kereszteződésével született meg – igazi zászlósbora lehetne a Pécsi borvidéknek, hiszen talán itt érzi a legjobban magát, de sajnos nem kap elég figyelmet még mindig; az eddigi kezdeményezések a cirfandli népszerűsítésére eddig néhány kivételtől eltekintve hamvába holtak. Ma mindössze 20 hektáron terem környékünkön, ez is mutatja, hogy a borászok többsége se tartott ki mellette, igaz ennek meg is van az oka. A cirfandli művelés ugyanis nagyon kacifántos. Amire lehet, arra érzékeny is. Hideg meleg, nedvesség, szárazság, nagyon kényes mindegyikre, csak a legeltökéltebbek tudják előcsalogatni igazi arcát, de az az érdekes, hogy nem is tudjuk, hogy melyik lenne ez az arc. De a borászok is így vannak vele. Valaki a száraz cirfandlira esküszik, valaki a félszáraz-félédes átmenetekre, s vannak olyanok is, akik csak a desszert édes kategóriát szeretik. S az a szép, hogy mindegyikből remek minőségű borok készíthetőek. Na, most mondjanak még egy fajtát, ami ennyire különböző, ami ennyire sokarcú. Ugye, hogy nem tudnak.

Szerencsére Szabó Zoli is hazaért épségben Észtországból, beszélgetőpartnere, Radó István is megjött időben, így a szentbeszéd után jöhetnek is a borok!

Szabó Z. Cirfandli 2013 (hordóminta) – száraz

Azt kell tudni Szabó Zé cirfijeiről, hogy idén külön szedte a töppedtesebb szemeket, fürtöket a többitől, így lett végül a „válogatás” félszáraz és így az alap száraz cirfandlija. Az „alapmodellt” alacsonyabb mustfokkal szüretelték, emiatt egy vékonyabb, könnyebben iható bort kaptunk elsőre, amely nagyon friss, citrusos, szinte „vág” a korty, nagyon jó savakkal, kellemes kis kesernyés lecsengéssel rendelkezik a cirfandli „első arca”. Nagyon népszerű tétel lesz, ha megkapja végre az eredeti csavarzárját és címkéjét. 84-85p (***+)

Eberhardt Cirfandli 2013 (hordóminta) – száraz

Befülledt, kicsit bizonytalan illattal nyit, kis pörgetés után azonban jönnek a gyümölcsök is, főleg barack, amit a kortyban is hoz. Kicsi fűszer, nagy savak, de még kócos, nem állt össze és keresi az egyensúlyt is. Hordómintáról van szó, ne feledjük, lesz még sokkal szebb is ez a cirfandli. 81-82p (***)

Radó Cirfandli 2013 (hordóminta) – száraz

Sokkal intenzívebb illat, egyfajta „száraz megyei virágcsokor” jellemzi ezt a cirfandlit. Kortyra nagyon komplex, banános, déligyümölcsös, nagyobb alkoholja van, de ez a nagyobb test miatt egyensúlyban van. Olajos, krémes textúra, a 2012-es is szép volt – majd látjuk is – de ha lehet, az új seprű még szebben seper. 86-87p (****)

Lisicza Cirfandli 2012 – száraz

Kicsit lazább, könnyebben kezelhető tétel Lisiczáék bora, a cirfandlis test egy kicsit hiányzik, de aki nem ismeri a fajtát, annak mindenképpen szimpatikusabbnak tűnik ez a bor. Élénk savainak köszönhetően még évek vannak a borban, de egy friss, zöld, virágos, kellemes cirfandlit ismerhettünk meg, nyáron még jobban fog esni, az biztos. 83-84p (***)

Radó Cirfandli 2012 – száraz

Tökéletes átmenet a 2013-as Radó és az imént kóstolt Lisicza között, lágyabb, szép savak, echte cirfandli, de tényleg. Kicsit magasabb alkohol, de ez sem lóg ki. Összetett, szép jegyek, birs, déli gyümölcs, egy kis kesernye a végén, remek bor, fejlődési potenciállal. 85-86p (****)

„Mecsekleve” Cirfandli 2011 – száraz

Ritkaságról van szó itt, a Mecseklevéből jó, ha 10 palack megmaradt. Vaskos, sűrű test, olajos, kicsit lomhább, krémesebb, magas alkohollal. Nem a frissesség viszi a bort, de még így is az abszolút élvezhető kategória, talán még ideje is van egy kicsi. 84-85p (***+)

Félúton tartottunk egy lélegzetvételnyi szünetet, hiszen érkezett a vacsora, barackkal töltött libamell pecsenyelével, párolt káposztával, petrezselymes burgonyával, bár készítettem volna róla fényképet, mert így csak annyit mondhatok el róla, hogy nagyon-nagyon ízlett, s passzolt a cirfandlikhoz is.

Szabó Z. Cirfandli "válogatás" 2013 - félszáraz
23-as mustfok, kemény alkoholérzet, de a test is keményebb. Nagy cirfandli jegyeket mutat, ugyanakkor még nem tisztult le teljesen (1x fejtették még csak), a karakterszám is kevés lenne, hogy felsoroljuk az összes szépségét, annyit mondunk, hogy zseniális alapanyag, nagyon várjuk, hogy forgalomba kerüljön. 87-88p (****)

Eberhardt Cirfandli 2012 – félszáraz
Illatban és kortyban is visszafogottabb, tegyük hozzá nagyon erős volt a mezőny. Vékony, füves jegyek a szippantásban, kortyra masszívabb, zsírosabb, a végén jön az édességérzet is. Korrekt bor, különösebb díszítőjegyek nélkül. 82-83p (***)

Matias Cirfandli 2011 – félszáraz

Nehezen körülhatárolható. Illatban könnyedebb, virágosabb, ízében szépen jönnek a cirfandlis gyümölcsök, ízjegyek, sokkal testesebb is. Nagyon különbözó az illat és a korty, ez a kettősség végig fennáll, ilyetén egy nagyon egyedi bort kóstoltunk meg a Matias pincétől.
83-84p (***)

Radó Cirfandli 2011 – félédes

Ez a cirfandli most van a csúcson.  23 gramm maradékcukor, a félédes kategória kellős közepe. Aszalt jegyek, barack főleg. Kortyra hárs-mézes, viaszos-olajos, krémes-vaníliás karakter és textúra. Kiteljesedett, túlérett, ez a cirfandli „második arca”.
85-86p (****)

Planina Cirfandli 2011 – édes

Itt az első cirfandli, ami ízig-vérig édes, 120 gramm maradékcukor ezt jelzi is, szép barackos jegyek, kicsit több aszalt ízvilágot várnánk, ami miatt egy kissé egysíkú is a cirfandli, de itt is egy nagy potenciállal rendelkező borral volt dolgunk, bő fejlődési idővel.
83-84p (***)

Itt újra egy kis szünet, mert az édes borokhoz édesség is dukált, a túrós rétes birsalma mártással igazán szépen kiegészítette az utolsó három borunkat.

Hárs Cirfandli 2007 – édes

Hársék cirfandlija kései szüretelésű, aszúsított változat. (Nem mernék megesküdni rá, de úgy rémlene régről, hogy majd’ 200 grammos maradékcukor tartalommal rendelkezik, ha nem, akkor mea culpa természetesen.) Érett, túlérett, töppedtes jegyek, aszalt barack, méz. Nagyon tömény, egy-két pohárkánál több talán nem is csúszik le belőle, de egy különlegességről van szó, ami a cirfandli harmadik arca. 88-89p (****)

A közönségnél Radó István 2012-es száraz cirfandlija, Szabó Zoli (a cimke nélküli) 2013-as „válogatás” cirfandlija és a Hárs Pincészet 2007-es édes cirfandlija kiemelkedett, de összességében is egy nagyon izgalmas sort kóstolhattunk meg cirfandlikból. Azért a borsor végére kellőképpen elfáradtak az emberek, de ez nem túl meglépő, tizenkét bor lévén, s a cirfandli közel sem az a „könnyű fehér” kategória. Igazán sajnálhatja az, aki nem tudott most eljönni, nem vagyunk biztosak benne, hogy ilyen szélességű cirfandli-paletta bárhol a régióban egyhamar összejönne. Ha mégis, annak mi örülnénk a legjobban, mert úgy gondoljuk, hogy megéri a cirfandlival foglalkozni, akár a szőlőben legyen az, akár boresteken, hiszen ez mégiscsak a „mi fiúnk kölke”…