Ilyenkor január 20-a környékén szinte egymást ütik a Vince napi rendezvények, egy hivatalosabb a Zsolnay Kulturális Negyedben, egy kötetlenebb a Kalamárisban, egy harmadik „kitudjahol”. Előbbit a Pécsi Borozó már megénekelte, most saját rendezvényünk borairól szedjük le a keresztvizet.

Mi töltheti el nagyobb örömmel az ember fiát, mint amikor a saját tervezésű rendezvényén már-már a létszámkorlátozást kell, hogy fontolgassa a sok érdeklődő miatt? Hát az, ha ezek az emberek a hirtelen leesett nagy hó és a lefagyott utak ellenére el is jönnek arra a bizonyos rendezvényre. Végül a létszám sem okozott problémát, kellemesen hömpölygött a tömeg egyik borász asztalától a másikig.

Mielőtt nagyon belemennénk a részletekbe, néhány alapvetést le kell, hogy szögezzünk. Az elmúlt évek nevelő tevékenysége úgy tűnik kezdi éreztetni a hatását, a borszerető közönség lassan már borértővé is válik; szinte minden megjelent borásztól elhangzott az a mondat, hogy az emberek kérdeznek, sőt jót kérdeznek, megértik a borkészítés mesterségét és nemcsak holmi olcsó ivászatként tekintenek a Vince napi hagyományokra. A másik lényeges dolog, – amivel ravaszul át is térünk egyből a borokra – hogy igen széles skálán mozgott a közönség ízlése is, azaz nyitottak az újra, érdeklődnek az egyedi borok iránt és nem ragaszkodnak feltétlenül a régi dogmákhoz. A szavazólapok utólagos értékelése során, már amit el tudtunk olvasni szinte az összes szereplő tételt legalább egyszer első helyen nevezték, s egy olyan bor sem volt, amelyik legalább egyszer ne került volna fel valahányadik helyen a szavazócetlire.

Persze voltak kedveltebbek, hiszen mindig van olyan bor, ami jobb, mint a másik, s amit jobban a „szájukra vesznek” az emberek, de ez így van rendjén. Először a közönség, majd a saját kis csapatunk ítéletét ismertetjük.

Jöjjenek a toplisták!

Mindenképpen ketté kell, hogy bontsuk a mezőnyt, mivel a Vince nap elsősorban az újborokról szól, azonban a közönség szavazatai alapján egyértelműen kilógott Lisiczáék 2011-es Cabernet Franc-ja és Ében Cuvée-je valamint Hetényiék 2012-es Kadarkája. Kicsit unfair-nek éreztük, hogy az évjáratos vörösök kárára az újborok kicsit kevesebb figyelmet kaptak, így ők külön listára kerültek. A 2013-asoknál az első három helyen sorrendben Radó István Cirfandlija, a Riczu-Stier Pincészet Rozéja illetve Kvassay Levente Sauvignon Blanc-ja osztozott. Meg kell említenünk még Schunk József borait, amelyek ugyan egyik kategóriában sem kerültek be a legjobb háromba, azonban összességében az egész mezőnyben a legerősebb átlagpontszámot hozták.

Ha már pár bekezdéssel feljebb megpendítettük, hogy a rendezvényre ellátogatók igen jól ítélték meg az egyes borok helyét a polcon, akkor azt is el kell mondanunk, hogy volt pár tétel, amiről mi úgy gondoltuk, hogy méltánytalanul kevés pozitív értékelést kapott szombaton. Ilyen volt szerintünk Riczu-Stierék 2013-as Olaszrizlingje, ami egészen egyedi és élénk illattal és korttyal rendelkezik, ilyen volt a Planina Borház 2013-as Sillere is vagy Szabó Zoli friss Zöldveltelinije. Mi nagyon hiányoltuk ezeket a borokat a szavazólapokon. Néhány bornál azt éreztük, hogy talán még várni kellett volna a bemutatással pár hetet, a friss palackozás ritkán válik előnyére a kóstolt bornak, most is így volt ez. Talán még egy kevéssel több portugiesert is elviseltünk volna, de ne legyünk telhetetlenek, majd áprilisban a Portugieser Du Monde-on kárpótolhatjuk magunkat e téren is.

Összességében nagyon rendben volt a Vince napi bormustra a Kalamárisban, új barátságok szövődtek, új borokat ismertünk meg; az is mutatja ezt, hogy az előre eltervezett este 9-es zárás helyett még 10 órakor is aktívan kóstoltak az emberek. Legközelebb talán már vasárnapig is elnyúlik a kóstoló, ki tudja.